Logo
Hétköznapi Hősök Ifjúsági Egyesület

Interjú Lajos Roland sensei-jel

Figyelem! Új ablakban nyissa meg. PDFNyomtatásE-mail

Írta: Gajzágó Éva

Lajos Roland egy ősi japán harcművészeti stílus első hazai meghonosítója és irányítója.

A Meredek SE keretein belül a BSE városmajori vívótermében shinkendo edzések folynak. Na és? -- kérdezhetnék sokan, akik előítéletekkel közelítenek a harcművészetek felé. A szamurájok ősi hagyományaira visszavezethető sportág ugyanakkor a békére, a harmóniára tanít. A kard szimbolikus szerepe, a vágási technikák elsajátítása az őszinteségre, egyfajta belső útra tereli azt, aki megismerkedik ezzel a sportággal.

Lajos Roland is ezt tette, holott korábban számos harcművészeti ággal próbálkozott már. Ma ő a shinkendo hazai irányítója.

- Mit jelent a gyakorlatban, ha valaki főinstruktor?

- Azt, hogy Magyarországra én hoztam be ezt a harcművészeti stílust, és én vagyok a felelős hazai működéséért. Jelenleg Budapesten kívül Győrben, Tatabányán, Komarnóban (Szlovákia), Szekszárdon, Szombathelyen, Dunaújvárosban vannak klubok. Igaz, mára Romániában is elindítottuk, és remélem, hamarosan beindul majd a shinkendo Ausztriában és Csehországban is. Ez a műfaj új keletű, igaz, a technikák ősiek. Obata Toshishiro, a különböző harcművészeti ágakban összesen 75 danot szerző mester alapította a stílust Los Angelesben. Ma már Afrika és Ázsia kivételével mindenhol foglalkoznak vele.

- Nagyon meglepő, hogy egy japán harcművészeti ágról van szó, és Ázsiában, Japánban nincs meghonosodva. Ez nem ellentmondás?

- Mivel mesterünk egy 600 éves szamuráj család leszármazottja, így hiteles, amit létrehozott, ráadásul a japánok el is fogadták a stílust. Jártam Japánban, manapság a baseball és a golf a legnépszerűbb sportág, a harcművészeteket egy kisebb réteg gyakorolja, igaz, a gimnázium végéig kötelező a dzsúdó vagy az aikido. Az egyetem és a munka mellett már nem tudnak foglalkozni a sporttal.

- Gondolom, segít a shinkendo népszerűsítésében és elfogadtatásában, hogy a kard főszerepet játszik.

- A kard több ezer éve az emberiség szimbóluma. A harcművészetek legmagasabb oktávjáról beszélünk. 1986 óta foglalkozom küzdősportokkal: a kyokusyn karate, a kick-box, a kung fu, a kempo és a dzsiudzsicu pusztakezes sportok, amelyek logikailag hasonlóan épülnek fel. A lépésváltás, a kitérés, a testsúlyáthelyezés nem volt már probléma, mikor elkezdtem shinkendózni, a karddal viszont meg kellett tanulni együtt dolgozni.

- Miért van az, hogy a magyarok ennyire fogékonyak a harcművészetek iránt? Visszavezethető oda, hogy mi mindig harcoltunk valakivel?

- Történelmileg egy harcos nép vagyunk. A Kárpát-medencében kunok, szlávok, türk népek, mongolok, arabok keveredtek, és valójában nem tudjuk, mi honnan jöttünk. Mindig is, ma is nagy a keveredés, és a kereszténység bejövetelével szép lassan eltűntek az ősi hagyományok is. Érdekes, hogy a mongolok és a kínaiak hadviselési stratégiája nagyban hasonlít a magyarokéra. A Kárpát-medencébe érkezők gyakran találkozhattak ezekkel a népekkel, talán ide vezethető vissza - akár genetikailag is - a távol-keleti mozgáskultúrára való fogékonyság.

- Vissza lehet nyúlni az ősi gyökerekhez?

- Vissza kell. Van ma egy civilizált világ, amelyben van igény a régi, akár lovagi erkölcsök visszahozására. A világ és magunk jobbá, teljesebbé tételét nem a McDonald's-ban vagy egy multiban kezdhetjük el. Ha az ember lejár edzésre, megismerhet egy olyan filozófiát, amelyben megtalálhatja azt a szellemet, amellyel kiegyensúlyozottabbá válik az élete. Magyarországon 70-80 ezer ember gyakorol valamilyen harcművészetet. Ha csak a barátai és a családtagjai megismerkednek a hatásával, már 700-800 ezer emberről beszélhetünk.

- A shinkendóban vágási technikákat tanul az ember. Nem rettentheti ez vissza, mondjuk, egy szülő lelkesedését, amikor a gyereke kitalálja, hogy ezzel akar foglalkozni?

- A háborúban értjük meg a békét. Ha tudom azt, hogy milyen sérülést tudok okozni egy karddal, akkor vigyázok. Ha tudom, hogy egy jobbegyenesbe bele lehet halni, szintén óvatos vagyok. A kézi- vagy kosárlabdában nincs benne a pakliban a sérülés, mégis ott sokkal több fordul elő, mint nálunk.

- Több harcművészettel foglalkoztál. Nem találtad meg bennük magad?

- Nem. A puszta kéz világa egy szűkebb terület, a folyamatos fejlődéshez pedig sokszor máshoz kell nyúlni. Gyerekkorom óta érdekeltek a szúró-vágó eszközök. Szeretem a történelmet, kutatom is valamennyire, emellett nyugalmat akartam magam körül. Valaki horgászik - én is olykor -, valaki kilövi a nyilat - ezt is gyakorlóm néha -, és átéli a pillanatot, hogy célba talál. Egy matekpélda megfejtése vagy egy jó vágás éppúgy ezt a pillanatot adhatja.

- Tehát nem kell félniük a szülőknek...

- Ahogy belép az ember a tornaterembe, minden megváltozik. Mindent hátrahagyott, nincs hazugság, csak a puszta valóság. Csak önmagát adja mindenki. Lehetett korábban vagány gyerek az iskolában vagy stresszes melós egy cégnél, ott már csak az őszinteség az úr. Magával néz szembe, látja önmagát és azt, miben kell fejlődnie. 2008-ban őszinteségről hol máshol tudunk beszélni?

- Mikor érdemes elkezdeni a shinkendót?

- Kamaszkortól 80 éves korig lehet űzni. Van olyan, aki gerincsérve után kezdte el. Sokan a kard miatt jönnek, de ahhoz, hogy valaki vágjon, fél évet várnia kell. A vágás során egy gyékényszerű anyagot tekerünk össze, beáztatjuk, és azt vágjuk. Ha a közepébe bambuszt teszünk, akkor 100 százalékban lehet modellezni a húst és a csontot. A shinkendóban nincsenek versenyek, mindenki önmagáért gyakorolja, a technika szépségéért és a személyisége fejlődéséért. Nincs cél, csak az, hogy önmagad alakítsd. Ezért válik egyfajta belső úttá. Japánban a shinken egyaránt jelenti a valódi éles kardot és a professzionalitást bármiben. Ezt a címet megkaphatja egy kiváló szakács is akár.

- Van vége ennek az útnak?

- A harcművészetben sincs megállás. Azt hiszik sokan, hogy egy szint felett már nem kell gyakorolni. Minél magasabb szinten áll valaki, annál többet kell foglalkozni az alapokkal. A japán harcművészet egyik belső iskolájában általában négy fokozat jelzi, ki hol tart. A negyediket a mester akkor adja, amikor úgy érzi, mindent megtanított neked, és szinte többet tudsz, mint ő.

- Mit gondolsz, mondhatod majd ezt valakinek?

- Remélem, és azt is, hogy nekem is mondja majd valaki...

 

D.S.

Fent

Keresés

Véletlen kép a galériából

Ysabelle 2
Image Detail Image Download
Fent